Na, ide is elérkeztünk..Prológus:) Hát erről csak annyit, hogy hirtelen ötlet volt, nem gondoltam volna, hogy lesz folytatása, vagy hogy egyáltalán jóra sikeredik. Na, nem szaporítom tovább a szót, jöjjön a prológus!:)
Amit még tudni kell: Effie szemszöge, a viadalok utáni időszak
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------Amit még tudni kell: Effie szemszöge, a viadalok utáni időszak
A nap süt, én mégis szomorú
vagyok. Szomorú, egyetlen ember miatt. Nem tudom mikor, és hol,de talán..
egyszer, egy másik életben rám mosolyog a szerencse, és együtt fogunk élni.
Örökké. Sokszor képzelődtem már együtt létünkről.. Ahogy megcsókol, ahogy
átölel.. Sokszor közel éreztem magam hozzá,de mióta a Kapitóliumban átmosták az
agyam,és haza jöhettem mintha teljesen
más lenne az egész. Mindkettőnk változott, de egy dolog még mindig teljesen
ugyanaz: teljesen bele vagyok habarodva, talán még jobban is, mint eddig!
Viszont már alig szól hozzám, és mikor Katnissékhez megyünk látogatóba,
próbálok utalásokat tenni, megpróbálok közeledni felé, de… elutasít. Hetek óta
sírok miatta. Ez a fájdalom, amit most érzek, talán még a kínzásnál is rosszabb,
pedig aztán az sem volt semmi. Most még az sem tudna boldoggá tenni, ha
elmehetnék vásárolni, és a kedvenc lepkés ruhám vehetném fel. Katniss sokat
segít, de a két lurkó mellett nincs mindig ideje, ezért most is
hasznavehetetlenül fekszek a bársony ágyamon, idegtépően hangos gondolataimmal.
Kisírt szemeim pirosan mutatnak, mikor bele pillantok a tükörbe, és mikor észreveszem, elhanyagolt testem még nagyobb sírógörcs jön rám. Összeesek a padlón, és nem is tudom, talán a nagy koppanás miatt, de megjön az eszem. „Nem Lehetsz ilyen állapotban! Nem érdemel meg téged! Te Effie Trinket vagy, és senki-még Haymitch- ultra édes/aranyos/szexi- Abernathy sem! Most szépen mész, összeszeded magad, felöltözöl a legkedvencebb ruhádba, bekopogsz Haymitchez, és szépen beolvasol neki, hadd lássa kit veszített.”
Úton a Győztesek falujába, megtervezem mondani valóm. Megmondom neki a magamét, persze, csak úgy, hogy ne bánjam meg, mert akkor még többet sírnék. Ütemesen, és erőteljesen kopogok, amitől még én magam is megijedek.
- Pillanat! – Hallom rekedtes, érdes, üvöltő hangját, az ajtó másik feléről. Hangjától hirtelen elfelejtem mit is akartam mondani, csak a bennem égő vágy marad fejemben, sőt egész testemben. – Effie?! Trinket hát te meg mit…- nem hagyom, hogy befejezze mondatát, berontok az ajtón, és elkezdem mondani a magamét.
- Haymitch… mi a fene van most velünk? Annyira megszerettelek.. olyan sok mindenen keresztülmentünk.. és ez alatt, nekem ne mondd,hogy csak én lettem szerelmes beléd, mert nem hiszem el. Szeretlek Haymitch, érted?! Szeretlek! Hetek óta szenvedek miattad, te pedig semmi jelét nem mutatod annak, hogy érdekelnélek. - Kicsordul a könnyem, és a következő pillanatban már a föld felé száguldom, elvesztem egyensúlyom, de Haymitch utánam nyúl.
- Effie..drága Effie..csak nem tudtam, hogy mondjam el. Én is szeretlek! Hát érted már?! SZERETLEK! – szavai után már semmi másra nem emlékszek, mert elájulok, és álmomban újra, és újra lejátszódik ez a tökéletes jelenet. Hát szeret. Nem csapott be! Szeret engem!
Kisírt szemeim pirosan mutatnak, mikor bele pillantok a tükörbe, és mikor észreveszem, elhanyagolt testem még nagyobb sírógörcs jön rám. Összeesek a padlón, és nem is tudom, talán a nagy koppanás miatt, de megjön az eszem. „Nem Lehetsz ilyen állapotban! Nem érdemel meg téged! Te Effie Trinket vagy, és senki-még Haymitch- ultra édes/aranyos/szexi- Abernathy sem! Most szépen mész, összeszeded magad, felöltözöl a legkedvencebb ruhádba, bekopogsz Haymitchez, és szépen beolvasol neki, hadd lássa kit veszített.”
Úton a Győztesek falujába, megtervezem mondani valóm. Megmondom neki a magamét, persze, csak úgy, hogy ne bánjam meg, mert akkor még többet sírnék. Ütemesen, és erőteljesen kopogok, amitől még én magam is megijedek.
- Pillanat! – Hallom rekedtes, érdes, üvöltő hangját, az ajtó másik feléről. Hangjától hirtelen elfelejtem mit is akartam mondani, csak a bennem égő vágy marad fejemben, sőt egész testemben. – Effie?! Trinket hát te meg mit…- nem hagyom, hogy befejezze mondatát, berontok az ajtón, és elkezdem mondani a magamét.
- Haymitch… mi a fene van most velünk? Annyira megszerettelek.. olyan sok mindenen keresztülmentünk.. és ez alatt, nekem ne mondd,hogy csak én lettem szerelmes beléd, mert nem hiszem el. Szeretlek Haymitch, érted?! Szeretlek! Hetek óta szenvedek miattad, te pedig semmi jelét nem mutatod annak, hogy érdekelnélek. - Kicsordul a könnyem, és a következő pillanatban már a föld felé száguldom, elvesztem egyensúlyom, de Haymitch utánam nyúl.
- Effie..drága Effie..csak nem tudtam, hogy mondjam el. Én is szeretlek! Hát érted már?! SZERETLEK! – szavai után már semmi másra nem emlékszek, mert elájulok, és álmomban újra, és újra lejátszódik ez a tökéletes jelenet. Hát szeret. Nem csapott be! Szeret engem!
Ennyi lett volna, remélem tetszett.. Jövő héten 1. fejezet!:)
- Clove Knight.
